A Pale Ale kifejezés valószínűleg még a kevésbé elhivatott sörkedvelők körében is ismerősen cseng, ha a sörök különböző fajtáit boncolgatjuk. De vajon mióta készítenek Pale ale söröket? Mi különbözteti meg őket például a lagerektől, és milyen változatai vannak? Cikkünkben a Pale Ale sörök ikonikus és izgalmas világába kalauzolunk el, és átfogóan járjuk körbe a témát annak érdekében, hogy a tudásod a gyakorlatban is bevethesd és finomabbnál finomabb Pale ale-k társaságában szerezhess igazán üdítő élményeket.
A Pale Ale sörök népszerűsége világszerte töretlen, és talán ebben nincs is semmi meglepő. Egy olyan klasszikus és időtlen sörstílusról beszélünk ugyanis, mely gazdag múltjával és kiegyensúlyozott ízprofiljával már a megszületése óta számtalan sörrajongót ejtett rabul, és sokszínűsége miatt máig sarokkövet képez a kísérletező kedvű sörfőzdék számára is.
A Pale ale eredete
A sörtípus története a 18. századi Angliából indult, ahol a sörfőzők egy halványabb és egységesebb színű sör előállítását tűzték ki célul. A maláta szárításához a korabeli kemencékben fát használtak, de mivel a fa égése intenzív és erőteljes volt, így a maláta sok esetben megperzselődött, vagy egészen sötétre sült. A sörfőzők emiatt úgy döntöttek, hogy inkább a szén egy feldolgozott formájával, koksszal szárítják azt ki, mely egyenletesebb és kiegyensúlyozottabb pörkölést tett lehetővé. Az ötlet kiválóan sikerült, az így kezelt malátát pedig a helyben fellelhető kemény vízzel és egy picit több komlóval vegyítették annak érdekében, hogy a pale ale stílust még tovább egyediesítsék. Emellett arra is próbáltak odafigyelni, hogy a sörök színmélysége a 20-40 közötti SRM tartományban maradjon, így azok jóval világosabbak is lettek, mint az addigi társaik. Mindezt a pale, azaz halvány, sápadt elnevezés is tükrözi. A Pale Ale söröket kezdetben gyakran hívták Bitter Ale-nek a viszonylag magas komlótartalmuk és az ebből eredő, némileg keserűbb ízük miatt. A Pale Ale kifejezés csak később terjedt el.
alapvető jellegzetességei
A Pale Ale elnevezést valamennyi felső erjesztésű, világosabb színű ale sör általános megjelölésére használják. Színük a tiszta borostyántól kezdve a rezes árnyalatokig bezárólag változhat. Ízviláguk középpontjában a maláta édességének és a komló keserűségének kiegyensúlyozott összjátéka áll. Mivel egy rendkívül harmonikus aromaprofillal bíró sörstílusról beszélünk, melyet folyamatosan számos kísérlet és innováció övez, így az egyes változatokban gyakran bukkannak fel merész komlóaromák és egyéb ízjegyek is. Alkoholtartalmuk általánosságban 4-6% közötti, keserűségük mértéke a 20-50 közötti IBU sávban mozog. Színük erősségére a 4-16 közötti SRM érték jellemző.
Mi különbözteti meg őket a lagerektől?
Ahogy arról az erről szóló cikkünkben már részletesen írtunk, alapvetően tehát az erjesztés módja.
A Pale ale-k (ahogy az összes ale sör is) a felsőerjesztésű, míg a lagerek az alsóerjesztésű sörök csoportjába tartoznak. Az Ale-k esetén használt élesztőtörzsek magasabb hőmérsékleten fejtik ki hatásukat, ezáltal hamarabb lezajlik a folyamat is, és nincs szükség ászokolásra sem.
Az érzékszerveinkkel érzékelhető különbségek is főként ezekből a technológiai eltérésekből erednek: mivel a felsőerjesztésű élesztők több észtert, íz,-és illatanyagot termelnek, így egy Pale Ale esetén jóval összetettebb, gyümölcsösebb és markánsabb ízprofilú sör lesz az eredmény. Az erjesztési folyamat különbözőségének számlájára írható az is, hogy a Pale Ale söröket a lagereknél magasabb alkoholtartalom jellemzi. Emellett, míg a lagereket gyakran egyetlen fajta komlóval készítik, addig a Pale ale-k esetén a komlózás és azok fajtáinak kombinálása is külön művészet: bizonyos fajta komlók egészen meglepő ízprofilokat képesek életre kelteni a sörben.
stílusai
A Pale ale elnevezés tulajdonképpen egy összefoglaló név, melyen belül több alstílus alakult ki és terjedt el. Az angol Pale ale változat mellett így többek között szép lassan megjelentek például az amerikaiak, vagy a belgák saját változatai is. Lássuk, melyek a legismertebb verziók.
British Pale Ale
A klasszikus, angol stílusú Pale Ale bitter (keserű), valamint ESB (azaz “extra special bitter”) söröket is magában foglalhat. A maláta édességét kellemesen egyensúlyozza a komló keserűsége, melynek változatos fajtái sokszor csempésznek gyümölcsös ízjegyeket is az italba. Keserűségük mértéke 20-40 IBU érték közötti, színüket az aranysárgás és rezes árnyalatok jellemzik. Általában angol komlófajtákból készülnek.
APA
Az 1980-as években az Egyesült Államokban kifejlesztett American Pale Ale (APA) egyik legfőbb jellemzője a visszafogottság: ízvilága lágy, alkoholtartalma alacsonyabb, mint például egy IPA-nak. Bár egy külön cikkünkben már fejtegettük, hogy vajon mitől lehetnek ennyire népszerűek az APA-k, az mindenesetre szinte biztos, hogy az elkészítésük során felhasznált észak-amerikai komlóknak ebben fontos szerepe van: a Cascade, vagy például a Centennial komlók sokszor elképesztően izgalmas, -fűszeres, citrusos, vagy akár trópusi – jegyekkel ruházzák fel az APA-kat. Színük az aranytól a réz árnyalatain át a világosbarnáig változik, emellett közepes alkoholtartalom és a 30-50 IBU tartomány jellemző rájuk.
Létezik az APA-nak emellett egy kifejezetten intenzívebb iránya, a Strong Pale Ale (American-Style). Ennél a változatnál, – ahogy azt a neve is sugallja – a visszafogottság már kevésbé mondható el. Noha a karakteres komlózás itt is megfigyelhető, ám az utóbbi időkben egyre magasabb alkoholtartalmú Strong Pale Ale-k bukkannak fel a porondon, ami viszont már lényeges különbségként értékelhető. A Hair of the Dog Brewery által 1994-ben piacra dobott Strong Pale Ale például csekélynek már korántsem nevezhető, 29%-os alkoholtartalmával igazán figyelemreméltó darabként híresült el. 😊
Amerikai Amber Ale / Red Ale
Az APA egyik alfajaként is ismert Amber Ale/Red ale bár számos hasonlóságot mutat előbbi társával, ám fontos eltérés, hogy az Amber/Red Ale egy határozottan malátahangsúlyosabb változat, kevésbé karakteres komló aromákkal. Színüket főként a vörösesbarnás, rezes árnyalatok jellemzik, ízjegyeikben a malátadomináns sörök esetén megszokott karamelles, pörkölt jegyek fedezhetők fel.
IPA
Az India Pale ale-t (IPA) először a brit birodalom indiai gyarmatain dolgozó munkások számára készítették és szállították, melyet karakteres komlózása és magasabb alkoholtartalma tett tartóssá a hosszú úton. Az IPA-ra alapvetően a komló dominanciája jellemző, de mivel annak az idők során számtalan további alfajtája jött létre, (English IPA, New England IPA (NEIPA), West Coast IPA, Session IPA, Imperial/ Double IPA) melyekben egészen formabontóan harsány ízek jelentek meg (elég ha csak a NEIPA trópusi, citrusos ízkavalkádjára gondolunk), így látható, hogy az IPA-k is olyanok, akár egy izgalmas kincsesbánya.
Belga stílusú Pale Ale
Az aranytól rézig terjedő színárnyalatú, belga stílusú Pale Ale-k fő aromái között gyakori a karamell, a pirított maláta és az egyéb kekszes, pörkölt jegyek, melyeket alacsonyabb komlókeserűség kísér. Kiegyensúlyozott és kellemes, semmiképp sem túl keserű vagy intenzív kortyérzetű.
Bière de Garde
Egy kevésbé ismert, ám Franciaországban annál népszerűbb Pale Ale típus, melynek régmúltra visszanyúló történelmi hagyományai vannak. A jellemzően szűretlen, és ebből eredően kevésbé áttetsző sör kifejezetten kellemes, édeskés malátajegyekkel átszőtt, így az édesebb ízek kedvelői számára kifejezetten jó választás lehet a Pale Ale-k világában.
A Pale Ale-k sokszínűségét látva különösen hasznos lehet az a tanács is, amely szerint minél dominánsabb és magasabb az adott sör komlótartalma, annál melegebb hőmérsékleten ideális azt fogyasztani, a maximális ízélmény érdekében. Felszolgálásukat általánosságban egyébként pincehőmérsékleten javasolják.
Láthatjuk, hogy a Pale Ale sörök világa igencsak összetett és szerteágazó. Nem véletlen, hogy a sörrajongók legnagyobb örömére még mindig számtalan kiaknázatlan lehetőséget kínál a kísérletezésre nyitott sörkészítők számára is. Az Élesztőház repertoárjában is igyekszünk a Pale Ale paletta minél több kiváló szereplőjét felvonultatni, így bármely változatához is kapnál kedvet, nálunk jó eséllyel megtalálod! 🙂