Anekdoták, legendák és történetek százai lengik körbe minden kézműves sörök legnépszerűbbjét, az IPA sört.
Mi igaz belőlük vajon?
Mi alaptalan vád?
És mi költői túlzás csupán?
A következőkben lerántjuk a leplet az IPA valódi eredetéről és kiderül, hogy a kétezres évek elején elterjedt sörtípus tényleg olyan újszerű, mint amilyennek tűnik. Vagy esetleg idősebb a száz éve regnáló, kommersz láger söröknél is?
A válasz: igen is, meg nem is. Hogy megértsük, miről is van szó, először egy óceánjáró hajóba kell pattannunk.
A nagy utazó
Kezdjük azzal a bizonyos históriával, ami annyira elterjedt az IPA-val kapcsolatban, hogy talán már soha nem is lehet elfeledtetni az internet pletykás falujával.
A történet pedig így hangzik: Az IPA egy George Hodgson nevű londoni sörfőzőmester fejlesztése, aki az 1780-as években egy problémával szembesült: a brit birodalom indiai gyarmataihoz vezető hat hónapos utat nem bírták ki a korabeli sörök, így egy olyan italt kellett feltalálnia, ami épségben megérkezik hasznos kolonizáló munkát végző honfitársaikhoz.
A megoldást egy komlóval dúsított, magas alkoholtartalmú ital hozta, egy „világos ale”, amit borként lehet nemesíteni. Ez volt Hodgson October Ale nevű söre, amit később India Pale Ale-nek neveztek el legfőbb exporthelyszínének köszönhetően.
A történettel csak annyi a gond, hogy nemes egyszerűséggel nem igaz.
Kezdve azzal, hogy a XVIII. században a sörök még teljesen máshogyan néztek ki, mint a mai korban. A kocsmákban könnyű lágerek helyett ugyanis testes, alkoholdús ale-eket és portereket szolgáltak fel, ezek pedig – az anekdotákkal ellentétben – gond nélkül képesek voltak átvészelni a fél éves utazást. Sőt, már az 1700-as évek derekán importáltak pale ale típusú söröket Indiába.
De akkor ki találta fel a sört, amit ma IPA-nak nevezünk?
A válasz kissé lelombozó, ugyanis nem tudni…
Mivel a kor sörtörténeti feljegyzései meglehetősen ritkásak, így akárcsak a porter és a kor legtöbb típusa, a legendás IPA sör is névtelen sörfőzők kádjaiban jött világra, valamikor a tizennyolcadik század kezdetén.
Tény viszont, hogy a legnépszerűbb IPA típusú sörök Hodgson Bow Brewery-jéből érkeztek a távoli keletre és bár bizonyára sok komlót tartalmazott, söreinek pontos receptjét, ahogy a korábbi pale ale-ekét sem ismeri ma már senki. Mindössze annyiban lehetünk biztosak, hogy ha ma belekortyolnál Hodgson October Ale-jébe, nem tudnád jó szájízzel IPA-nak nevezni.
De ők sem tették akkor még. Az India Pale Ale név megjelenésére pedig közel egy évszázadot kellett várni. 1835-ben a The Liverpool Mercury brit hírújság nevezte így először és a nevet évtizedek múltán kezdték csak el hivatalosan is használni.
Az erősen komlózott Pale Ale sörök és közülük is az Indiába importált típusok tehát nagyobb és misztikusabb múltra tekintenek vissza, mint az a köztudatból hírlik.
Az IPA történelme azonban csak a mítosz egyik oldala. Hogy teljesen megértsd, hogyan is vált egy indiai import a mai kézműves sörök elsőszámú konzumtermékévé, újabb utazásra kell invitálnunk…
A nagy időutazó
Első aranykorát az 1800-as évek második felében élte az akkoriban kézművesnek még csak újságokban sem nevezett IPA sör, amikor eljutott az USA-ba is, hogy aztán a szesztilalom hamar véget vessen uralmának. Az első sörtöri cikkünkben emlegetett nagyipari sörfőzés csak rátett a szesztilalom hatásaira és nem kellett sokat várni, amíg az IPA a feledés homályába veszett…
Majd jöttek a hippik és mindent átalakítottak.
A 70-es évek Amerikájában találtak rá végül újra az ötven éven át elfeledett receptekre és néhány vakmerő sörmester kísérletezésbe kezdett velük. Kezdetben csak az arányokon módosítottak és az előírtnál egy kicsivel még több komlót borítottak az üstbe. Az eredmény egyértelmű siker volt. Következőnek így módosítottak valami mást is: magasabb alkoholtartalom, alacsonyabb alkoholtartalom, fermentálás… A sörfőzés Walter White-jai persze ezután sem bírtak magukkal, így szép lassan előkerültek a különböző extra alapanyagok is, amiről szó sem volt az eredeti forgatókönyvekben.
És így jutunk el korunkig, amikor is, ha nincs az Élesztőházban legalább négy különböző fajta IPA csapon, akkor tudni lehet, hogy valami nagyon nincs rendjén.
Az IPA sör messze a legnépszerűbb típus ma a kézműves sör-piacon és ez többek közt annak köszönhető, hogy erről a sörről lehetetlen általános véleményt mondani.
Keserűek? Gyakran igen, de ott vannak a Milkshake IPAk, na és persze a gyümölcsösök…
Magas az alkoholtartalmuk? A Double IPA például bitangul, de a NEIPA-k kifejezetten könnyen csúsznak…
Még azt se mondhatjuk ki meggyőződésesen, hogy az India Pale Ale valóban „pale” lenne. Akad köztük ugyanis néhány kifejezetten sötét példány is.
De akkor mégis mit jelenthetünk ki erről a sörről egyezményesen?
Talán azt, hogy mindenkinek van egy kedvenc IPA-ja… nekünk mindig épp azok, amik csapon vannak az Élesztőben!
A képek forrásai:
–winemag.com/2021/08/20/benefits-aging-beer-restaurants/
-thorn.beer/murky-history-of-ipa/
-bingekookin.com/ipa-india-pale-ale-history-and-how-it-came-to-be/