Ugyan ma már nem ivószaruból kínáljuk körbe az árpasört a lakomán, mégsem mondhatni, hogy ne lenne fontossága annak, hogy miből és melyik sört isszuk.

A söröskorsók és poharak ugyanúgy megtisztelik az italt, ahogyan például a borospoharak teszik ezt a szőlőből készült nedűvel.

Miután elolvastad söröspohár-kalauzunkat, erősen reméljük, hogy másképp fogsz tekinteni az üvegre, amelyből a sörödet kortyolod!

Előbeszéd

Az evésnek-ivásnak az élet fenntartásán túl számos szerepe van.

Részint örömforrás, hiszen amikor asztalhoz ülünk, nem csak arról van szó, hogy kalóriákat vigyünk be a szervezetünkbe, hanem élvezetként is tekintünk egy finom fogásra – különösen igaz ez a szempont egy korsó hideg sörre.

Ugyancsak erős a közösségformálásban és a kapcsolatok fenntartásában. Fontos a vallásban és szellemtörténetben is, hiszen majdnem mindegyik nagy világmagyarázó hitrendszernek, filozófiának vannak szabályai és kitüntetett alkalmai az ételek és italok elfogyasztására.

Természetesen ezzel a kiemelt fontossággal jár az is, hogy a gasztrokultúra nemcsak a megenni és meginni valók terén fejlődött az idők során, hanem azok az edények is változtak, amelyekben felszolgáljuk őket.

Az Élesztőházban gyakran halljuk egy-egy elkapott beszélgetésfoszlányból, hogy a vendégek arról tanakodnak, hogy mi a fontossága a kimondottan erre a célra készült söröskorsónak vagy söröspohárnak, illetve olykor felmerül az is, hogy egy-egy típus miben nyújt mást. Mások azt is vitatják, hogy fontos-e ez a kérdés egyáltalán.

Most bemutatjuk a hagyományt és a tudományt a söröspoharak mögött, majd sorra veszünk néhány jellemző söröspohár-típust és azt is, hogy mit érdemes tölteni beléjük!

Miért számítanak a korsó vagy a pohár fajták?

Természetesen a történelmi időkben sokféle alkalmatosságból itták a sört. Eleink használtak ivószarukat (például szarvasmarha tülkéből készültet), bőrtömlőket, kőkorsókat, fakupákat, fazekastermékeket, idővel pedig egyre gyakrabban üveget is.

A sör jellege kezdetben azonban jócskán eltért a manapság megszokottól. Az iparosodás kora előtti sörök sokkal esetlegesebbek voltak, zömük pedig felsőerjesztésű révén zavaros, a gyártástechnológia sajátosságai miatt pedig nem voltak ritkák az íz- vagy egyéb hibák sem.

Továbbá az üveg sérülékeny és törés esetén javíthatatlan anyagnak bizonyult, amely ráadásul egyben drágának is számított, így a 19. századig nem igazán beszélhetünk a söröskorsók jelentőségéről azok mai értelmében.

Az iparosodás ugyan sok esetben uniformizálta a sörgyártást, de azt is lehetővé tette, hogy az üvegmegmunkálásnak hála olcsón, nagy mennyiségben és egészen elképesztő változatokban szülessenek meg az emelgetni valók. De mi minden múlik a poháron?

A látvány

A sörivás egy összetett élmény, amely nyilvánvalóan nem a szánkban vagy torkunkban kezdődik. A pohárba töltött aranyló vagy sötétebb színben játszó nedű arra készteti az agyunkat, hogy kísértést érezzünk magunkhoz venni azt. Szemünket és lelkünket egyaránt kényezteti az áttetsző pohárba töltött sör: ráadásul az élelmiszertudományban az érzékszervi minősítés egyik fontos szempontja a típusra jellemző látvány, szín.

Az illat

A korsóba vagy pohárba töltött sör illata nyilvánvaló okok miatt jobban érezhető, mint üveges, netán dobozos társaié. A sör illata nagyban hozzájárul a fogyasztás élményéhez, a söröspoharak száját pedig úgy alakítják ki, hogy koncentrálják ezeket az aromákat. A sör illata egyben a megspórolhatatlan előjátéka annak, hogy a szánkhoz emeljük a poharat és végre belekóstolunk.

Az íz és az ital jellege

A pohárba vagy korsóba csapolt sör a fajtájára jellemzően erősebben vagy gyengébben habzik, a buborékok szálldosnak, sörgyűrűk keletkeznek az üvegen, vagyis pontosan minden szempontból úgy néz ki, ahogyan annak mai tudásunk szerint lennie kell. A pohár eltérő alakja összegyűjtheti az ízeket is, más lesz az első korty íze, mint az utolsóé. A sörélesztő vagy egyéb szárazanyag-maradvány összegyűlhet a pohár alján, ez szintén más zamatokban bővelkedik, mint a sör első fele.

A praktikum

Természetesen a poharat meghatározzák olyan nagyon gyakorlatias szempontok, mint a súly, a méret, a tárolás körülményei, de nem utolsó sorban az is, hogy egyes helyeken mekkora űrméretben szolgálják fel a sört. Utóbbit meghatározhatja az ízlés, a divat, a tájra jellemző szokás, az adott nemzet sörkultúrája, az egyén kapacitása, illetve a sör fajtája is. Nem mindegy az sem, hogy miképp tartjuk markunkban a korsót: a füles megoldás például a kézmeleg távoltartására is szolgál, így tovább élvezhetjük a sörünk hidegét

Nyilvánvaló, hogy ezek a szempontok nem önmagukban állnak, hiszen a fogyasztási hőmérséklet és a pohárba töltés módja is alapvetően tudja átalakítani egy-egy sör fogyasztásának élményét.

Kis pohármustra – a legnépszerűbb pohár fajták

Füles korsó (stein vagy krigli)

Masszív, szinte fegyvernek is beillő üvegkorsó, amelybe főleg cseh vagy német lager söröket töltenek, hiszen nagy szája miatt távozna egy erősebb, sűrűbb sör zamata.

Elterjedt típus, ha Közép-Európában valahol lagert rendelsz, akkor jó eséllyel (de nem minden esetben, lásd a pilseni söröket) ebben szolgálják fel. Igazi nyári kellék, fülénél fogva nem melegítjük fel a harmatos hideg italt.

Pintes pohár

Fenekétől szája felé lassan szélesedő pohártípus, amely itthon is egyre gyakoribb kelléke a puboknak.

Szintén strapabíró eszköz, de az illat és az íz is szökni kíván belőle, tehát nem tartogatni való. Sokféle sört csapolhatnak bele, valószínűleg egy könnyebb ale a leggyakoribb eshetőség, a magasabb alkoholtartalmú vagy gyümölcsös sörök egyértelműen nem bele valók.

Willi Becher

A pintes pohárhoz hasonló alakú, ám szájánál kissé újra elkeskenyedő forma jellemzi, így tovább benntartja a szénsavat és az illatokat. Univerzális, lager és ale sörök is ihatóak belőle.

Búzasörös korsó (weizen)

Hosszú, magas, vastag talpú pohár, amelynek a szája éppen a vége előtt kissé összeszűkül. Kimondottan szép habos és buborékos német búzasörök pohara, amely összegyűjti az értékes aromákat.

Belga kehely (belgique)

Ovális, széles szájú kehely széles talppal és vékony szárral. Kimondottan a szénsavban szegény, ám ízekben és illatokban gazdag belga sörökhöz való, máshoz nem is érdemes elővenni.

Pilsneres pohár

A neve is árulkodó, a füles korsók után talán a leggyakoribb típus. Magas, szolidan szélesedő, világos és áttetsző, hogy mutassa a habot, buborékot, aranyszínt.

Tulipán

Széles talp, fogni való vékony derék, majd öblös alak, amely a szájhoz közel összeszűkül, megidézve a névadó virág formáját. Nem ivósörökhöz való, sokkal inkább magas alkoholtartalmú, ízlelgetni való nedű kerül bele. Formája miatt könnyű tartani és forgatni is, hogy megidézzük a sörgyűrűket vagy az aromákat. Kiváló választás kóstolásra is!

Snifter

Már-már egy likőrös pohárra hajaz, a tulipánnál általában kisebb űrtartalmú. Erős és érlelt söröket vagy a sörök és párlatok ötvözeteit ajánlott fogyasztani ebből a különleges kehelyből.

Fedeles korsó

Lagerhez való erős, vastag falú alkalmatosság, amely készülhet üvegből és kerámiából is. Különlegessége a fémfedél, amely ugyancsak praktikus, ha féltjük a sörünket, hogy beleesik valami.

Pitcher

Gyakorlatilag egy erős üvegkancsó, amelynek egyetlen célja van: minél több lagert eljuttatni benne A-ból B-be!

A fenti pohár fajták mindegyikével sajnos nem tudunk szolgálni, egyet azonban megígérhetünk: az Élesztőházba betérve egyedülálló sörélményekben lehet részed, bármiből is fogyasztod kedvenc italodat!