Valószínűleg mindannyiunk számára ismerős az a jelenet, amikor egy társaság tagjai a bárpult előtt állva sót szórnak a kézfejükre, majd azt lenyalva felhörpintenek egy ütős kis tequilát, végül pedig egy citromkarikába harapva zárják a szeánszot. Nos, a tequilának bizony nem csupán a származása és az elkészítése egyedi, hanem annak fogyasztása is különleges. De honnan ered mindez? Mitől lett ennyire közkedvelt az ital, és mit érdemes tudni róla? Cikkünkben ezúttal a tequila rejtelmeibe kalauzolunk el.    

A só és citrom kérdésköre már csak azért is izgalmas, mert talán Te sem gondoltad volna, de bizony a tequilát Mexikóban többnyire mindenféle kísérő nélkül, tisztán isszák, a hagyomány pedig sokak szerint kizárólag a kevésbé jó minőségű tequilák ízének javítása érdekében alakult ki. Egy biztos: a jó tequila szerencsére önmagában is kitűnő, ráadásul annak fogyasztása és népszerűsége is világszerte nő.

A tequila eredete

A mexikói agávé növényből az aztékok már a 3. században is készítettek egy pulque nevű alkoholos italt, melyet nagy becsben tartottak és különböző vallási szertartásokon is fogyasztották. Az XV. századtól a spanyol gyarmatosítás idején az agávéból készült desztillált szeszesitalok (mezcal-ok) is egyre népszerűbbé váltak.

A tequila megszületésére azonban még várni kellett egy ideig: egészen pontosan a 18. századig. Történt ugyanis, hogy egy Don José Antonio de Cuervo nevű úr egy farmot kapott ajándékba a spanyol királytól, ahol különleges kék agávét (Tequilana weber) kezdett termeszteni, és 1795-ben desztillált szeszes italt készített belőle. Az eredmény olyannyira jól sikerült, hogy a család néhány évvel később már meg is alapította a lepárlóüzemét Tequila városában, (innen ered az ital neve) és meg is kezdte a tequila palackozását, valamint annak kereskedelmi célú értékesítését is.

A tequilát eleinte ,,mezcal de tequila”-ként nevezték, 1893-tól azonban a tequila már a megnevezésében is hivatalosan is elkülönült az egyéb agávépárlatoktól. Készítése a jogszabályok szerint máig kizárólag az alábbi öt mexikói államban engedélyezett: Jalisco, Guanajuanto, Tamaulipas, Michoacan, továbbá Nayarit egyes részein. Az itt előállított tequilát – hatályos eredetmegjelöléssel ellátva – azonban több, mint 40 országban elismerik. 1974-től Mexikó kormánya a tequilát Mexikó szellemi tulajdonává is nyilvánította.

A tequila előállítása

A tequila alapanyaga a kék agávénövény száraiból kinyert lé. Az agávé gondozása és betakarítása nagy hozzáértést igényel, melyet máig szinte kizárólag kézzel végeznek.

A kék agávé növény töveit a szüretelés után felaprítják, préselik és hőkezelik, majd a kivont levet élesztő hozzáadásával erjeszteni kezdik. Mivel az előírások szerint a tequila alkoholtartalmának csak 51%-ban kell kötelezően agávéból származnia, így a nem 100% agávéból desztillált változatok (mixto) esetén erjesztés előtt a növény levéhez cukrot, vagy melaszt is adhatnak. Ezt követően sor kerül a lepárlásra, (melyet minimum kétszer végeznek el) végül a tequila hordókban érlelve, vagy palackokban várja, hogy a poharakba kerülhessen. A plata/silver, illetve joven/gold tequilákat általában nem érlelik, a reposado, anejo, extra anejo változatokat ellenben igen, mely akár három évig is eltarthat.

A tequila jellegzetességei

Az eredeti, azaz kék agávéból készült mexikói tequila alkoholtartalma jellemzően 40% körüli. Színe a kortól, az elkészítési módtól, valamint az érleléstől függően a tiszta, áttetsző árnyalatoktól kezdve a borostyánbarnáig bezárólag változhat. Ízében elsődlegesen az agávé

 nehezen körülírható, ám karakteres jegyei jelennek meg, de mivel az italban számtalan aromavegyület található, emellett a növény termesztésének körülményei területenként is eltérnek, így az egyes változatokban a különféle fűszeres, gyógynövényes, gyümölcsös és egyéb ízjegyek is felbukkanhatnak.

A tequila fajtái

A tequilák csoportosításának legfontosabb szempontja, hogy az elkészült párlat 100%-ban agávéból készült-e, vagy keverékből (mixto). Az utóbbit jellemzően nem tüntetik fel a palackokon, tehát ha egy tequilán nem szerepel, miszerint az ’’100 % agave” akkor vélhetően egy mixto változatról beszélhetünk.

A tequilákat emellett az érlelésük szerint is elkülönítik:

• Blanco (fehér) vagy plata (ezüst, silver): ezek az ízesítetlen változatok desztillációt követően palackozhatóak, remekül megállják a helyüket a különféle koktélokban is.
• Joven (fiatal), oro (arany, gold) : általában érlelt és érleletlen tequilák keveréke, melyeket különböző adalékokkal, például karamellel és ízesítőkkel  tesznek még karakteresebbé.
• Reposado (pihentetett, aged): minimum 2 hónapig, de legfeljebb 1 évig tölgyfahordóban érlelt változatok. A tölgyfahordó térfogata – az anejo, és az extra anejo változatokkal ellentétben – nincsen maximalizálva.
• Añejo (érlelt, extra aged): minimum 1 évig és legfeljebb 600 literes tölgyfahordóban  érlelt fajta. Aromái összetettek: mézes, vaníliás, fűszeres ízjegyek is megjelennek bennük.
• Extra-añejo (különösen sokáig érlelt, ultra aged): a 2006. óta létező kategória igazi kuriózum a tequilák között, hiszen azokat minimum 3 éven keresztül, legfeljebb 600 literes tölgyfahordókban érlelik. Árnyalataik a sötétaranytól a vörösesbarnáig terjednek, ízük pedig egyedülállóan különleges és összetett.

A színtelen blanco/silver változat kivételével minden típusú tequila ízesíthető, ehhez azonban kizárólag meghatározott anyagok, (például karamell, természetes tölgyfakivonat, fruktózszirup, glicerin) használhatók.

Érdekesség, hogy a 10 legkeresettebb tequila márka 2023-as listáját továbbra is a Jose Cuervo vezeti, emellett azon olyan márkák is helyet kaptak, mint például a Bacardi tulajdonában lévő Patrón, a Don Julio, vagy  a Casamigos. Hazai viszonylatban az egyik legismertebb tequila márka a Sierra Tequila.

Hogyan igyuk a tequilát?

A fentiek nyomán a legfontosabb kérdés természetesen az, hogy hogyan fogyasszuk a tequilát? Szerencsére számtalan lehetőségünk van arra, hogy az ital eredetén túl annak ízével is minél alaposabban megismerkedjünk. A tequila önmagában, rövid italként is megállja a helyét, de természetesen követhetjük a só-tequila-citrom rituálét is az ízjegyek minél intenzívebb kibontakozása érdekében. Érdekesség, hogy amíg a silver tequilákat a hagyományos só-tequila-citrom kombinációban ajánlják fogyasztani, addig a gold tequilák mellé inkább a fahéj-tequila-narancs verziót javasolják.

Emellett azt is meg kell említeni, hogy a tequila emellett az egyik legkiválóbb koktél alapanyag, melyről olyan koktélcsodák árulkodnak, mint a Cointreau narancslikőrrel készített Margarita, vagy a vodkából, tequilából, rumból, triple sec-ből, ginből és lime léből készített Long Island Iced Tea.  Zárásként akár egy jó öreg Tequila Sunrise-ban is megízlelhetjük Mexikó csodáját, mely a narancs és grenadinszirup ízével és mesés színeivel teszi igazán egyedivé az élményt.

Ha pedig itthon elevenítenéd fel a mexikói bárkultúra hangulatát, akkor ugorj be hozzánk az Élesztőbe, ahol igazán pazar tequila választékkal igyekszünk méltó módon őrizni az ital tradícióit. Persze nem csak az italaink, hanem az ételeink is garantáltan prémium élményeket kínálnak, melyek csak arra várnak, hogy felfedezd őket.