Elgondolkodtál már azon, hogy mi teszi a whiskyt már évszázadok óta a világ egyik legnépszerűbb italává? Mi az oka annak, hogy számos országban alakult ki a sajátos tradíciója és az ennek megfelelően eltérő változatai?
Egy biztos: whiskyt inni különleges életérzés, amit ha megtapasztalunk, arra is rájöhetünk, hogy a csodás párlat nem csupán egyedi ízével varázsol el, hanem a származási országáról és elkészítési hagyományairól is mesél.
Bár a whisky iránti rajongás világszerte töretlen, sokan mégsem ismerik annak főbb összetevőit és fajtáit. Pedig ha egy kicsit közelebb kerülünk a kultikus ital világához, egészen új dimenziók és lehetőségek nyílnak, hogy megtaláljuk a hozzánk legközelebb álló stílust és ízvilágot.
Tarts velünk és fedezd fel, miből készül a whisky! Ha pedig ki is próbálnád ezt az izgalmas, ízekkel teli kalandot, cikkünk ehhez is kiváló útikalauzként szolgál.
Miből készül a whisky?
A gabona, víz és élesztő felhasználásával és erjedésével készülő rövidital megszületéséhez egészen a 15. század végéig kell visszamennünk: ekkor már rendelkezésre álltak írásos emlékek a whisky előállításáról.
A 16. századtól pedig Skóciában és Írországban már rendszeresen és előszeretettel készítették és fogyasztották is. Főbb összetevői a mai napig nem változtak, ugyanakkor az idők során egyre finomodtak, tökéletesedtek.
Bár az előállítás alapanyagául szolgáló gabona többnyire árpa, búza, kukorica, köles, rozs, vagy rozsmaláta, a whisky jellemzően vegyes cefréből készül. Ez alól kivételt képez a malátawhisky, (malt whisky) melynek cefréjében főszabály szerint legalább 51% árpamaláta található, de létezik kizárólag árpamalátát tartalmazó pure malt whisky is.
Ugyancsak ikonikus ízvilággal bír például a Bourbon whisky, mely minimum 51%-ban tartalmaz kukoricát. Az egyes gabonákban lévő enzimek eltérően hatnak az erjedésre, így összetételük, arányuk a cefrében kiemelt fontosságú.
De hogyan befolyásolja a gabona összetétele a whisky ízét?
A kukorica például – annak természetesen magas cukortartalma miatt – eleve édesebb ízvilágot kölcsönöz az italnak, míg az árpa fűszeres, karakteres, a búza selymes és lágy, a rozs pedig száraz, karakteres jegyekkel gazdagítja azt.
A következő lépcsőben szót kell ejtenünk a másik kulcsfontosságú összetevőről, a vízről. Ha azt gondolnánk, hogy ennek az egyszerű hozzávalónak nincs különösebb jelentősége az előállítás során,tévedünk. A vízben lévő ásványianyag tartalom, az egyes ásványi anyagok aránya, de még a víz Ph értéke is mind olyan tényezők, melyek nem csupán az erjedésre, hanem az ízvilágra is nagymértékben hatnak.
Ugyancsak meghatározó a whisky előállításában az élesztő, mely a cukor alkohollá történő átalakítását segíti.
Az, hogy az élesztők fajtáját az egyes lepárlók a mai napig szigorúan titkos összetevőként tartják számon, talán árulkodik arról, hogy mekkora szerepe van a megfelelő minőségű ital előállításában.
A whisky elkészítése
Miután a cefre alapanyagául szolgáló érett gabonákat a fenti szempontok szerint gondosan összeválogatják,áztatják és csíráztatják azokat, sor kerül a malátázásra.
Ezután a szárítás következik, melyet száraz gőzzel, esetenként tőzegfüsttel végeznek, végül a malátát megőrlik. Ezt követően vizet adnak hozzá és hevíteni kezdik annak érdekében, hogy a keményítő elkezdjen cukorrá alakulni.
Ez a cefrézés szakasza, mely jellemzően 2-3 napig tart. A lehűlt cefrét később erjesztőkádakba öntik. A masszához aztán hozzáadják az élesztőt, melynek hatására a cukor alkohollá alakul át.
A procedúra nyomán hő és szén-dioxid is képződik. Amikor ez utóbbi eltűnik, a pezsgés is megszűnik. Érdekesség, hogy az ital alkoholtartalma ekkor mindössze 5-8% között áll.
Az ezt követő lepárlás szintén egy kiemelt mozzanat: nem mindegy hányszor és milyen típusát alkalmazzák, ráadásul ezen túl a lepárló formája, mérete, anyaga is meghatározó.
És a híres tölgyfahordós érlelés
A folyamat itt még mindig nem ér véget, ugyanis ekkor érkezünk az érleléshez. Gondoltad volna, hogy akár a whisky ízének akár 50%-a is múlhat ezen a lépésen? Pedig bizony így van!
A jellemzően tölgyfa hordóban végzett művelet során olyan aromaanyagok szabadulnak fel az italban, melyek egészen elképesztő ízjegyekkel gazdagítják azt. A minőség természetesen az időtartamtól is függ, de a minimum idő 2-3 év.
Érdekesség, hogy a fahordós érlelés csak a 20. századtól vált széles körben elterjedtté, ezt megelőzően még egyáltalán nem alkalmazták.
Ma már csak egyes amerikai törvények őrzik ezt az elkészítési módot.
A whisky főbb típusai
A hagyományos whiskykészítő államok közé Skóciát, Írországot, az Amerikai Egyesült Államokat valamint Japánt sorolják. A hordóban érlelt eltérő változatok ebből a négy országból indultak és terjedtek el világszerte.
Az Európai Unió országaiban whisky vagy whiskey elnevezéssel az előállítás helyétől függetlenül kizárólag a minimum 3 évig érlelt gabonapárlatok forgalmazhatók.
A whisky főbb változatait, stílusait javarészt az alábbi tényezők határozzák meg:
- a cefre összetétele
- a lepárlás technikája, módszere
- a víz minősége
- az érlelés során annak időtartama, a hordó típusa és a levegő minősége
- a földrajzi származása
A lista már önmagában is árulkodik arról, mennyire eltérő lehet, hogy egy-egy állam mit tekint az általa hagyományosként definiált whiskyként.
Skót whisky
A malátawhiskyk atyjaként is elhíresült skót whisky népszerűségéhez valószínűleg annak legalább három évig történő érlelése is hozzájárul.
A tőzegfüsttel történő szárítás egyedi, füstös karaktert kölcsönöz az ízének. Single malt (azaz csak árpamalátából álló) és blended (azaz kevert gabonából készített) változatait is megtalálhatjuk. (Például: Monkey Shoulder, Glenfarcias)
Japán whisky
A skót malátawhisky mintájára készülő japán whisky alapanyagául szolgáló árpamalátát égetőkemencében szárítják ki, melyet tőzeg hozzáadásával végeznek. Népszerűségük töretlenül nő, köszönhetően a letisztult, kiváló ízeinek és prémium minőségének. Blended és single malt típusokat is találunk közöttük. (Például: Nikka)
Ír whisky
Az árpából készült közepesen aranyszínű, telt ízű whisky egyik titka a háromszori lepárlás, a másik a gabona zárt kemencében történő szárítása.
Bár azt nem tudjuk, van-e ezen kívül még bármilyen más titkos fortély, azt mindenesetre igen, hogy az ízük zseniális. (Például: Jameson, Bushmills Connemara)
Amerikai whisky
Az amerikai whiskyk egyik legfőbb ismérve, hogy elkészítésük során többnyire nem malátát, hanem a gabonából készült pépet használnak, nem finomíthatók 80% alkoholtartalom fölé, az alapanyaguk pedig – szemben a skót whiskyknél jellemző árpával – többnyire kukorica, vagy rozs.
Ez egy alapvetően édesebb ízvilágot kölcsönöz az italnak. Amerikai típusú például a bourbon, a Tennesse és a rozswhisky.
Zárszóként pedig izgalmas a whisky elnevezés eredetét is megemlíteni. Az usquebaugh jövevényszóból származó skót és ír kifejezések jelentése ugyanis az élet vize.
Ha ezek után meg is kóstolnád a világ legjobb whisky-jeit, van egy jó hírünk: az Élesztőház SpiritBar-jában roskadásig töltöttük a pultot a legkiválóbb, gondosan összeválogatott tételekkel.
A különleges importokon túl ráadásul néhány magyar specialitást is találsz nálunk, így minden lehetőség adott, hogy egy helyen fedezhesd fel a világ legkiválóbb röviditalait