Hopláger: leginkább úgy tudnánk megfogalmazni ennek a sörfajtának a mibenlétét, hogy egy korai magyar analógiája az angol sörvilágban honos keserűbb fajtáknak.

Az alsó erjesztésű sörök, azon belül is a lágerek világába oltott IPA-féle, ahogyan egyesek nevezik, India Pale Lager – mindez magyarhonban!

Írásunkban körbejárjuk ennek a sajátosan magyar ízlésre faragott sörnek a történetét, jellemzőit, lehetséges nemzetközi megfelelőit és a sörízlést is formáló diadalútját a magyar boltok polcaira, pubok csapjaira.

Édes-keserű sörtöri

A magyar sörtörténelem egyes részeit érintettük már: írtunk a legkorábbi kezdetekről, aztán a reformkori Pesten sétáltunk, felidéztük a boldog és háborús éveket is, majd az “átkos” szeszgőzös mindennapjaira vetettünk pillantást.

Bart Dániel társalapítónkkal a magyar sörforradalom kezdeteit is megidéztük (avagy hogyan kapta el Danit a “sörharag”), illetve a szeszfogyasztás ősi mélységeit kutató könyvéből is publikálhattunk részleteket. A hopláger sör története része ennek a képnek.

A 2010-es évek előtt a magyar kisüzemi sörfőzés hanyatlott. Ugyan a 90-es években sokan kezdtek el otthon sört főzni (a vonatkozó törvények erre lehetőséget adtak), ugyanakkor ezek minősége vagy nem érte el az elvárható szintet, vagy nagyon helyi igényeket elégített ki a terjeszkedés további lehetősége nélkül.

Mindezek mellett a sörök piacát uraló négy nagyvállalat (a Heineken a Sopronival, a Dreher Sörgyárak Zrt., a Borsodi a Borsodi Sörgyár Zrt., illetve a Pécsi Sörfőzde) nyomása is érvényesült, rendre kevesebben főztek kisüzemi sört.

A 2010-es Főzdefeszten találkoztak az addig túlélt, újítani és kísérletezni vágyó sörfőzők és közönségük. A többi már történelem: felnőtt az a magyar kézműves sörkultúra, amely az egyik meghatározó íze Budapest világának is. A 2010-es évek ízlésformáló és teremtő folyamatainak lett a terméke a hopláger sör.

Ez a sörfajta eredetileg a Fóti Kézműves Sörfőzdében született meg Keserű Méz néven és az alsóerjesztésű sörök lágeres jegyeit vegyítette keserű és markáns komlózással, illetve addig nem gyakori malátás édességgel.

A recept mindenesetre termékeny talajra hullott és más főzdékben is elkezdték főzni a hoplágereket, amely utat talált magának a kézműves sörökre szomjas emberekhez is – nem is akármilyen léptékben!

Multik lépéskényszerben

A jó kézműves sörök robbanásszerű növekedése, a piaci rés, a növekvő igény rájuk és az idők szelének változása együttesen arra kényszerítette az addig szinte versenytárs nélkül a piacot felosztó multikat, hogy újragondolják a futó stratégiákat. A közönség ízlése elkezdett változni és már azt is elvárták, hogy csapolva is új élményekkel találkozzanak a söröskorsóban.

A sorban az első a Soproni volt az Óvatos Duhaj branddel és sorozattal, amelyet aztán követett a többi nagy sörgyár is a maga képességei és lehetőségei szerint. Az elvárások jócskán megnövekedtek a sörök minősége és izgalmassága iránt (nem elfeledve teljesen a mindig jelen lévő cseh és német sörkultúra átszivárgását sem kis hazánkba).

Az egyik tömeggyártásra adaptált és közkedvelt sörfajta az angolszász eredetű IPA lett, de egyre inkább felkapottak lettek a magyar eredetű hoplágerek is, amely így itthon közismert fajta lett.

Természetesen ez a folyamat aztán újra az egész magyar kézműves szcéna előnyére vált, hiszen ők őrizték azt az ízlést és tudást, amelyből a multik is meríthettek, és akiknek köszönhetően a mainstream része lett a kézműves sör nem egy emblematikus típusa.

Mit nevezünk hoplágernek?

Az interneten kutakodva hamar kitűnik, hogy a nemzetközi porondon nincsenek hopláger sörök. A komlózással, erős komlózással és hasonló karakterrel bíró analógok természetesen vannak, de a hopláger még a híres BJCP listán sem létezik.

Általánosságban azonban elmondható, hogy hoplágernek nevezik azokat a magyar kézműves söröket, amelyek alsó erjesztésűek, aromakomlókkal és hidegkomlózással készültek, illetve jellemzően amerikai vagy ausztrál eredetű citrusos komlókat használtak fel hozzájuk.

A keserű, elsősorban jéghidegen javallott ital igazi frissítő egy nyári délutánon vagy egy kimerítő fesztiválon; a Keserű Méz pedig erősen malátás jegyekkel is bír, már-már egy IPA-ra hajazva. Az aromás sörital jellemző alkoholfoka 5 és 7 százalék között van.

Ha meg szeretnéd őket kóstolni…

A Keserű Mézt, mint az úttörőt már említettük. A MONYO és az Uradalmi Brewery is évente lefőzi Hop Harvest nevű erősen frisskomlós sörét, a Szent András Sörfőzde pedig a Magyar Vándorral nyújt alternatívát a malátásabb ízeket kedvelő hopláger-rajongóknak.

Az Etyeki Sörmanufaktúra a Hip-Hopper fantázianevet viselő hoplágeréval szállt be a versenybe, de a lista számos és majdnem minden évben tartogat valami újdonságot. Végezetül nem szabad elfeledni a magyar komlótermesztés egyik újrahonosítóját, Lados Pétert sem, aki Jászapátiból lát el számos hazai sörfőzdét aromás komlóval és a beszállítói oldalról dolgozik a magyar sörkultúra fejlődéséért.

A hopláger sztori mellé kívánkozik egy blog megjegyzése is: “Ha mindenáron valami hoplager definíciót kell adnom, akkor talán azt mondanám, hogy közepesen erős (5-7%) világos lager sörök, amelyek a markáns komlóhasználattal nem csak keserűséget, hanem aromákat is akarnak vinni a sörbe, de mindezt kevésbé szélsőségesen, mint az amerikai IPA-k vagy APA-k, európaiasabb komlóaromákra építve és meghagyva egy erős malátás jelleget. Maga a komlózás módja nincs megkötve.”

Ha első kézből, szakavatott csaposainktól is szeretnél többet megtudni és útmutatásukkal megkóstolni a hoplágerekből, akkor látogass el hozzánk, az Élesztőházba, de előtte csekkold le Untappd-oldalunkat is!