Vélhetően sokakban okoz örök dilemmát az a pillanat, amikor egy vendéglátóhelyen a pincér kihozza a számlát, hiszen máris felbukkannak az ilyenkor megkerülhetetlen kérdések: illik-e borravalót adni, és ha igen, akkor mennyit? A lehetséges válaszok bizony sokszor nem feltétlenül egyértelműek. De honnan ered egyáltalán a borravaló? És miért illik, vagy éppen nem illik azt felajánlani? Cikkünkben ezt a mindig aktuális kérdést járjuk körbe, és igyekszünk támpontokat adni, hogy legközelebb magabiztosabban kezelhesd az ilyen helyzeteket, ha netán eddig még voltak kérdőjeleid. 

A borravaló eredete 

A borravaló – meglepő módon – már a középkorban is jelen volt, elnevezését tekintve pedig nem csak borravalóként létezett, hanem például sörpénzként, fürdőpénzként, vagy éppen teapénzként is. 

A pontos eredettel összefüggésben több legenda is kering. Egyes teóriák szerint az intézmény 1509-ben alakult ki, amikor is egy német kézműves ivópénzt (trinkgeld) bátorkodott kérni az egyik vásárlójától. Emellett állítólag ekkoriban az a szokás is elterjedt, miszerint a vendég a felszolgálókat is meghívta egy-egy pohár italra. Az, hogy ez utóbbi a felszolgálás minőségén javított-e, érdekes kérdés, – a hangulaton mindenesetre vélhetően egészen biztosan.

 Érdekességek a borravalóról világszerte 

A borravaló kultúrája és megítélése rendkívül sokszínű a különböző országokban. Bár némi támpontot jelenthet, ha ellenőrzöd, hogy a számla tartalmaz-e szervízdíjat, ám természetesen kétség esetén rá is kérdezhetsz. Az utazók számára számára hasznos segítség lehet az a borravaló etikett,  amely több, mint 80 ország  ezzel összefüggő szokásait gyűjti össze. Eben nem csak arról tájékozódhatsz, hogy az egyes országokban hogyan ítélik meg a borravalót, hanem arról is, hogy például egy taxizás során illik-e némi jattot adni, és ha igen, akkor menyit.

Borravalókultúra a Távol-Keleten

Noha a borravalót a világ legtöbb részén elfogadottnak tartják, vannak országok ahol egészen más a helyzet. Japánban például kifejezetten sértésnek veszik, ha valaki a fogyasztásán felül bármilyen felárat kíván fizetni. Ennek főként kulturális okai vannak, hiszen Japánban a tisztelet és a munkával szembeni alázat is rendkívül fontos társadalmi érték, ezt pedig minden szakma esetén természetesnek is veszik, így nem tartják szükségesnek az efféle anyagi ösztönzéseket.

 Kínában, – bár közel sem ennyire szigorú a borravaló megítélésének kérdése, – ám mivel az sokáig tiltott volt, így ma is inkább csak a turisztikai célpontok és nagyvárosok környékén jellemző. Ausztráliában sem gyakori a borravaló, mivel itt is úgy vélik, hogy a jövedelemnek tartalmaznia kell a megfelelő szolgáltatáshoz szükséges honorációt a vendéglátóiparban dolgozók számára is.

Borravalókultúra Európában és az USA-ban

Európa legtöbb országában is többnyire elfogadott és illő borravalót adni a vendéglátóhelyeken. A 10% egy átlagos középértéknek tekinthető, ám vannak kisebb eltérések, így például a skandináv országokban bár nem kötelező, de 5-10% körüli értékű borravaló a legjellemzőbb a vendéglátóegységekben. 

Egészen más a helyzet, ha a tengeren túlra, kiváltképp az Egyesült Államokba utazol. Ott nem csupán illő, hanem egyenesen elvárt borravalót adni a különböző szolgáltatások igénybevétele esetén, ráadásul nem is akármennyit: olyakor még a 30% (!)-os jatt sem számít szokatlannak, vagy éppen kirívónak. Itt gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a vendég ne adjon borravalót, sőt olyannyira, hogy amennyiben ez megtörténne, vagy kevesellik azt, előszeretettel rá is kérdeznek a vendégnél, hogy mi az oka annak, hogy elégedetlen volt a szolgáltatással? 

Mennyi borravalót illik adni idehaza?

A legjobb támpont ehhez a kérdéshez minden bizonnyal az, hogy annyit, amennyit az adott helyen a felszolgálás, az ételek, italok minősége, vagy a szolgáltatás megítélésed szerint megérdemel. Ezt hazánkban általában a fogyasztás 10-15%-ának megfelelő összeggel honorálják a vendégek, de természetesen van, aki kisebb, és akad olyan is, aki nagyobb összeget tart reálisnak. A borravaló nagyságát természetesen sok minden befolyásolhatja, ám ha a vendégek nem tapasztalnak valami extra kellemetlenséget a szolgáltatás során, általában ezt az összeget szokták felajánlani a fizetéskor.

 Köztudott, hogy Magyarországon nem csak az éttermekben, bárokban bevett szokás a borravaló adása, hanem számos egyéb szolgáltatás igénybevétele esetén is, így például a szépségiparban, vagy a taxizásnál is. 

Szervízdíj vagy borravaló?

Bár idehaza a hétköznapi szóhasználatban sokszor összemosódik a két fogalom, ám ezek elkülönülnek egymástól. A szervízdíj a vendégek felszolgáló által történő kiszolgálásáért felszámított külön díj, mely jogilag is egy önálló kategória. Ennek ellenére gyakori, hogy ha egy számla szervízdíjat is tartalmaz, akkor a vendég úgy gondolja, hogy az tulajdonképpen már a borravalót jelenti. Fontos azonban tudni, hogy ez nincsen így, a szervízdíj alapvetően a cég bevétele, ráadásul az például az áfát is magában foglalja, így azt semmiképp sem kapja meg teljes egészében a felszolgáló. Borravaló tehát ilyen esetekben is adható, ha elégedettek voltunk a felszolgálással és a felszolgált ételekkel vagy italokkal.

Nemrégiben széles körben megjelentek a borravaló automatikus, előre meghatározott százalék szerinti kifizetését lehetővé tevő POS- terminálok is. Ez bár némileg megkönnyíti a szolgáltatásért kifizetni kívánt borravaló direkt fizetését, ám sokan mégis személytelennek tartják és úgy vélik, hogy ezzel a módszerrel éppen az a személyes kontaktus marad el, ami a számla kivitele és a néhány szavas beszélgetés közben teremtődik meg a pincér és a vendégek között.  

Egy biztos: ha megfelelő szolgáltatást és kiszolgálást kaptunk, és megengedhetjük magunknak, hogy borravalót adjunk, az jól esik annak, aki kapja, és azt is jó érzéssel tölti el, aki adja, hosszútávon pedig segíti az adott ágazat megbecsültségét és színvonalának megőrzését.