Tavaly már meséltünk a sör ihlető erejéről a költők és írók népes táborában. Ugyanakkor létezik egy művészeti ág, amely, ha ugyan ez lehetséges, de még inkább felfedezte magának az erjesztett árpalé és az egyéb tradicionális alkoholos italok megénekelendő báját: ez a zene világa. Sör- és bordal füzér következik!

Talán szinte említenünk sem kell, hogy az alább közölt listánk csak a jéghegy csúcsát és pár kevésbé ismert érdekesebb oldalát járja körül – azt sem a bordalok tankönyvi definíciója alapján, hanem a fogalmat egészen szabadon értelmezve. Teljességre törekedni sem magyar nyelven, sem az egyetemes műveltség dalai között válogatva nem igazán lehet, de reméljük, hogy az alábbi performanszok Titeket is megihletnek és töltötök mellé egy korsó sört – vagy bármi mást, ami jól esik.

The Doors: Alabama Songs

Olyannyira sör- és bordalokat ígértünk, hogy az első alkotás listánkon a whiskey-ről szól: “Well, show me the way / To the next whiskey bar…” énekli fel összetéveszthetetlen hangján és lezser előadói stílusában Jim Morrison. A Whiskey Song-nak is keresztelt dalt eredetileg nem más írta, mint a nagyszerű drámaíró Bertolt Brecht, természetesen németül, a zenét pedig Kurt Weill szerezte hozzá 1925-ben. 

A The Doors a hatvanas évek közepén porolta le a híres német művész dalát és átkomponálták saját szájízükre: Morrison “boy” helyett egy lányról énekel már a dal fináléjához közeledve: “Show me the way to the next little girl…”

Woodford Reserve whiskey

Frank Zappa: Titties and Beer

“Where’s those titties I like so well, / ‘n’ my goddam beer!” / Is what I started to yell” – kurjantja a bajszáról is híres zenész (amire még Tarantino is tett utalást legutolsó filmjében) és mindenki tudja már a sör említése előtt, hogy nem egy narancsleves estéről dalol. A párbeszédekkel tarkított és inkább felnőttek füleinek való dal a szürke téli hétköznapokból a lebujok félhomályos világába repít bennünket, ahol már bármi megtörténhet, sőt, annak az ellenkezője is. 

A formákkal kísérletező, lehetetlenül hosszú, morgásokkal tűzdelt szám ízig-vérig Frank Zappa-szerzemény, magán viseli az énekes legtöbb szerzői kézjegyét. 

Nina Simone: Lilac Wine

A kissé hímsoviniszta sormintát (és tematikát) megszakítva a legendás fekete énekesnő egyik feldolgozásával, a Lilac Wine-nal folytatjuk. A James Shelton által jegyzett, eredetileg egy Broadway-musicalbe írt dalt az 1966-os Wild in the Wind című lemezére énekelte fel Simone. 

A szomorkás melódia egy olyan világba repít bennünket, ahol a szerelmes szíve ugyan vérzik, de mintha ő maga is képtelen lenne kiegészíteni társát, ha mégis az rátalálna: “Listen to me, why is everything so hazy? / Isn’t that she, or am I just going crazy, dear? / Lilac Wine, I feel unready for my love…” A bús, de édes dal tökéletes egy tél végi merengésre, a tavasz előtti leghidegebb magányos estékre, melyek egy üveg borral együtt talán elhozzák a feledést is.

Hummel Villányi Merlot

Egy boros történet két “valódi” bordallal

A magyar felvilágosodás egyik legnagyobb és legsokszínűbb költője Csokonai Vitéz Mihály volt, aki nemcsak verseivel, de mulatozási szokásaival és az ebből egyenesen következő anekdota kinccsel is gazdagabbá tette kultúránkat. A borital mellett című (a fogalommeghatározás szerint is bordal műfajú versében kissé pikírten még életében reagált a fent említett szokása miatti kritikákra: 

“Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek,

Kurvanyjok, hiszen én velek nem cserélek.

Nekem tereh gyanánt nincsen a lételem,

Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem.

Senki nem ruházza rám a sobrák nevet,

Faszariságomért huncfut aki nevet.”

Az ízesen káromkodó poéta borgőzös történetét az ő örökségét szeretettel ápoló Petőfi Sándor foglalta össze Csokonai című versében, ahonnan egy híres közmondásunk pont a forradalmár által a közismertségbe átmentett sztori csattanója is egyben: 

“És ím az étel és bor mellett

És a zenének hanginál

Csapot, papot, mindent felejtett

Csokonai Vitéz Mihály.”

Sziegl Pince Kékfrankos