Amikor megkérdezik, hogy mégis miként kategorizálnánk az Élesztőt Budapest éjszakai életében, két dolog van, amit mondani szoktunk. Söröző, vagy kocsma.
Nem sörbár, nem beergarden, nem is étterem. Csehóként jöttünk létre és csehó is maradunk, amíg csak létezünk, mert büszkék vagyunk rá. Ahogy arra is, hogy egy veszélyeztetett faj egyik utolsó példánya vagyunk.
A kocsmákra, vagy pubokra sokan a múlt ereklyéiként gondolnak, mások hangos itatóként, és vannak, akik, mint második otthonuk.
Abban viszont mind egyetértünk, hogy egyre kevesebbet látni belőlük. És ez nem csak itthon jellemző.
Kérdés, hogy vajon miért akarna bárki is egy láthatóan leáldozóban lévő mozgalom része lenni és, hogy mégis mit jelent ma kocsmának lenni. Az Élesztőnek (persze) erről is megvan a véleménye.
LEHET A KOCSMÁZÁSNAK MŰVÉSZETE?
Ahogy a sörtöriből kiderül, a kocsmakultúra, vagy, ahogy hazájában hívják, pub culture, Angliából indult a 17. században. Esszenciája pedig a név eredetére vezethető vissza. A pub ugyanis a public house, azaz közösségi ház rövidítése és pontosan ezt a szerepet látták el egy város életében.
És teszik ezt ma is. A közhiedelemmel ellentétben ezek a kocsmák csendes és békés helyek és a szocializálódás fellegvárai. Nem is masszívan lerészegedni járnak ide az emberek, hanem beszélgetni és kiengedni. De ami talán még fontosabb, hogy a minőségi sörözés élményéért.
Mert egy valódi kocsmában nem vizezik fel a sörödet, nem töltenek olcsóbb piákat a gines üvegbe és nem néznek ki az öltözéked miatt. A kocsmázás művészetének adóznak ezeken a helyeken.
A kocsmázás művészetének 5+1 pontja
- Közvetlen kapcsolat a törzsvendégek és a csaposok között.
- Színes társaságok találkozóhelye, különböző korú, nemzetiségű és ízlésű emberekkel
- Befogadó hely, ahol mindenkit szívesen látnak, aki építő szándékkal érkezik
- Széles, és mindig magas színvonalú italválaszték, az aktuális trendeket követve
- Minőségi ételek és snackek, ha valaki lekötné valamivel az elfogyasztott alkoholt
+1 És a hamisítatlan hangulat, amit sajátjának tudhatnak az ott dolgozók és a vendégek egyaránt
Egy kocsma tehát több, mint szórakozóhely, vagy italozó. Mégpedig közösségépítő értékei miatt. Talán az elmúlt egy év hívta elő a szentimentális oldalunkat, mindenesetre elgondolkoztunk rajta, hogy mit jelentenek nekünk ezek az értékek és hogyan képviseljük őket.
Temethetjük a kocsmákat?
2013-ban azért jöttünk létre, hogy bázisa legyünk egy erősödő mozgalomnak. Ez most egy másik történet, de a lényeg, hogy megalakulásunk óta hatalmas átalakuláson ment keresztül Budapest éjszakai élete. A romkocsmák berobbantak a színre, magukkal sodortak mindent és saját kezűleg tették fel a várost Európa bulitérképére: egy pillanat alatt lettünk a vizek és múzeumok városából az olcsó sörök fellegvára. Ez pedig egyszerre volt hatalmas lökés és visszatartó erő. Sorra nyitottak a bárok, klubok és persze a kocsmák.
Néhány év kellett, hogy a fényes lángolás kiégesse az éjszakai életet és elkezdjen lecsengeni ez az időszak. Ahogy végül a brit pubok esetében is, az eredeti helyek, vagy bezártak, vagy kénytelenek voltak átalakulni, hogy fenn tudják tartani magukat. Ami kint évszázadok alatt következett be, arra itthon felgyorsítva, elég volt néhány évtized. A 2010-es évek végére felzárkóztunk a „bárosodó” kocsmák trendjéhez és a kisebb kultkocsmák ilyen-olyan okokból elkezdtek felszívódni. Romkocsmában pedig ebben az időszakban már keresve se nagyon lehetett találni helyi vendégeket. Be se fértek volna valószínűleg.
Budapest éjszakai élete hirtelen kétfelé szakadt: egyik oldalán a veretős klubokkal és a partinegyeddel, a másikon pedig az elsősorban étteremként, vagy gastrobárként funkcionáló kajálós sörözőkkel. Magyarán, vagy szórakoztál, vagy koccintottál egy steak felett. A kocsmázás, mint műfaj kis híján lekerült a város A’la carte-járól.
Persze azért nem teljesen.
Ilyen ma kocsmának lenni Budapesten
Csak, hogy megválaszoljuk saját kérdésünket.
Sok minden történt az elmúlt évben és ez sajnos a zilált magyar éjszakai életet kiváltképp érzékenyen érintette. Néhány kedvenc helyünk máig nem tudott talpra állni és vannak, akik valószínűleg nem is nagyon fognak. Egy magányosan átvészelt tél után pedig átértékelődött a kocsmázás szerepe egy közösség életében. Hiányozni kezdtek a zajos beszélgetések, a rohangáló kutyák, még a cigifüsttel belepett kert is.
Kétségtelen, hogy új korszak hajnalán vagyunk. Egy átállás küszöbén szórakozási szokásaink szempontjából. Azok az értékek, amiket a pubok és csehók képviselnek a fiatalabb generációk számára is beljebb kerültek a perifériáról, és talán nem csak addig, amíg zárva tartanak a bulihelyek. Mondhatnánk, hogy újból fontossá kezd válni a kocsmázás művészetének hat pontja.
Épp ezért, mi pozitívan tekintünk az előttünk álló időszakra, úgy is, mint Budapest egyik utolsó igazi sarki kocsmája, de még inkább, mint ennek a nagy közösségnek a tagjai.