Nem is igazán értjük, hogyan maradhatott ki az iskolai tananyagból (eddig), a sör története, tekintve vitathatatlan szerepét az emberi civilizáció születésében. Aki nem hiszi, hogy sör nélkül valószínűleg mi sem lennénk, járjon utána ezzel a (tudományosan erősen megkérdőjelezhető) sördokumentumfilmmel!
Mi most közelebbről kezdjük kalandozásainkat a múlt sörténelmébe (bocsánat), és a könnyebben megfoghatóbb tényekre koncentrálunk.
A kézműves sör felé vezető útra, ahogy azt alapító atyáink mesélték nekünk.
réges-rég…
angliában
kezdetben volt a sör.
A sört pedig, mint tudjuk, mindenki szereti, ez régen talán még jobban igaz volt, mint most. És mi is bizonyítaná ezt jobban, mint az Angliából elterjedt úgynevezett alehouse-ok, mondhatni sörházak népszerűsége. Ezeken a helyeken nem csak felszolgálták, hanem főzték is a sört, és a 17. századra már a legkisebb angol faluban is két dolog biztosan volt: templom és alehouse.
Leginkább közösségi házaknak lehetne nevezni őket, ahol néptánc szakkörök és kreatív műhelyek helyett a legfőbb program a sörivás volt.
És ezt úgy képzeld el, hogy teljes családok jártak el „kocsmázni”, egy kellemes délutáni beszélgetésre a falubeliekkel néhány öblös barna sör társaságában. De nem ám úgy, hogy anyu és apu ivott, amíg a kis Harry csüggedten figyelte őket. Harry saját sörével koccintott, egy small ale-nek elkeresztelt, alacsonyabb alkoholtartalmú „asztali sörrel”. Mondjuk, ha a britekről van szó, nehezen lepődünk meg bármin is…
Persze azért más oka is van a dolognak, mint az sőrült britek. (az utolsó volt, ígérem!) Ebben az időben ugyanis a sört, pontosabban a történelmi ale-t, a mai sörök elődjét, nem igazán vették alkoholos ital-számba. Egy ártalmatlan, energiadús, sőt, egyenesen egészséges frissítőnek számított. Így tehát a sörivás kultúrája sem a lerészegedést, inkább a társasági összejöveteleket és kommunális élményeket szolgálta. Ha pedig közben egy-két gyerek kicsit csámpásabban ment hazafelé, hát ez van.
Bátran kijelenthetjük, hogy ez volt a sör hőskora. Olyannyira, hogy 1630-ban egy állami felmérés 50.000 alehouse-t számát Angliában. Ez egy sörházat jelentett minden 95. britre.
Új korszak a sörfőzésben
Mint tudjuk, egy hőskor sem tarthat örökké, az alehouse alkonyát pedig egy sörfőzési újítás, a komlózás, hozta el.
A komló bevezetésével, a söröket tartósítani lehetett, így a főzésnek és a csapolásnak nem kellett többé egy helyszínen történnie. A 18. századra elterjedtek az önálló sörfőzdék, akik maguk főzték és szolgáltatták a söröket a különböző kocsmáknak, és ezzel a nedű kikerült a sörházak egyedülálló privilégiumai közül.
Az ipari forradalommal pedig a sörök tömeggyártása is valósággá vált. Megszületett a söripar fogalma, és vele együtt a sör- és kocsmakultúra lassan elkezdte felvenni ma ismert formáját.
A sörmánia természetesen nem állt meg Anglia határainál. Európa-szerte és az USA-ban is nemzeti sörfőző és ivókultúra alakult ki, és virágzott egészen a modern korig.
Al Capone és bandája – az amerikai álomsör halála
Ha az amerikai sörökre gondolsz, mi jut először eszedbe?
Mert nekünk leginkább a Bud Light, a Miller Light, a Coors és a többi, itthon sörnek is nehezen nevezhető világos lötty. De tévednél, ha azt mondanád, hogy a jenkik craft beer forradalmukkal fedezték fel maguknak a valódi sört.
Az 1800-as évek végén több ezer amerikai főzde készítette saját söreit. Ezek jóval erősebbek és határozottan fantáziadúsabbak voltak mai kommersz leszármazottaiknál. Majd beütött a 20. század.
Mindenki hallott már az amerikai szesztilalomról, de arról kevesebben tudnak, hogy ez az időszak a sörkultúrára mérte a legnagyobb csapást. 1920-tól kezdve sorban kerültek lakat alá a szeszüzemek, és ez tizenhárom éven keresztül így is maradt. Persze a nép alkoholszomját egy olyan apróság, mint a törvény, nem tudta megszüntetni. És megszületett a szervezett bűnözés fogalma. Al Capone, Tommy Gun, bootleg rum stb. ismerjük a sztorit.
A szomjas nép megmentőiként kezelt szeszcsempész gengszterek arzenáljába a nehezen előállítható, még nehezebben szállítható, ráadásul részegedés szempontjából sem túl gazdaságos sör nem férhetett bele. És mire a szárazság időszaka elmúlt, és a törvényeket fellazították, az egykor virágzó sörfőzdéknek már csak az enyészet jutott.
A sör nélkül maradt amerikaiak persze ezt nem bírták sokáig. Segítségért kiáltottak az óceán túlpartjára, vészjelzéseiket pedig egy kis, holland sörfőzde, a Heineken hallotta meg először. Pontos mennyiség helyett, mindössze ennyi állt a rendelésben: küldjetek, amit csak tudtok!
Ők pedig így is tettek és egyre több európai főzde csatlakozott, hogy csillapítsák az amerikaiak kifogyhatatlan sörszomját. Az egykori virágzó sörkultúrának lassan még az emléke is elpárolgott, helyette pedig maradtak a könnyű ízek, az egyhangú lágerek és a tömeggyártás.
Ebben az időben Amerika mellett a mi kelet-közép-európai paradicsomunk is hasonló megpróbáltatásokon ment keresztül. És hiszed, vagy sem, Magyarország kulcsszerepet játszott a kézműves sörkultúra születésében.