Sok helyen néztük, de nem találtunk igazán részletes összefoglalót a magyar és a nemzetközi kézműves sör történetéről és a híres sörforradalom kialakulásáról. Ezért úgy döntöttünk, megírjuk sajátunkat egy háromrészes sorozatban.
Az első rész brit ősei és az amerikai gengszterei után ezúttal végre beevezünk a kézműves sör örvénylő folyamába. Nézzük, hogyan is kezdődött az a mozgalom, ami lehetővé tette, hogy ma az Élesztőben harminc csapról kézműves söröket kóstolgathassunk!
Honnan indult a kézműves sör forradalom?
Amerikából! Persze.
Ezt mindenki tudja. De van itt néhány sztori, amiről jó eséllyel nem hallottatok még. A Budweisertől az APA-ig vezető út ugyanis meglehetősen rögös és eseménydús volt.
Na, szóval, ott hagytuk abba, hogy: Több száz év kisüzemi sörfőzés és saját főzetű söreiket – gyerekeknek is – felszolgáló pubok után Angliában, Amerikában és úgy általában a világban új korszak kezdődött a sörfőzésben: a nagyüzemi sörgyártás időszaka.
Ami azért is kivételesen szomorú, mert az Újvilág változatos klímája tökéletes termőföldeket kínál a sör két legfőbb összetevőjéhez: a malátához és a komlóhoz. A gond csak az volt, hogy az Európából indult nagyipari sörgyártás (és persze az átkozott szesztilalom) hatásának köszönhetően az amerikaiak gyakorlatilag elfelejtettek sört főzni. Ez a söramnéziás állapot egészen az 1960-as évekig tartott.
Amikor is történt valami, ami örökre feje tetejére fordította azt, amit a modern nyugati ember a sörről gondolt.
Sörapu születése
A nagy gyárakkal ellentétben azonban mindegyikük a kisüzemi, színvonalas manufaktúrákat részesítette előnyben. Ennek a megbízhatóságnak köszönhetően vált nevük eggyé a minőséggel, és termékeik ezért terjedtek el olyan hamar az amerikai otthonokban.
A kis Fritznek azonban nem fűlött a foga sem a háztartási gépekhez, sem a farmerkedéshez, ezért úgy döntött, felvásárol egy csőd szélére került kis San Fransiscó-i sörüzemet: a minőségi, karakteres söröket gyártó, de gazdaságilag életképtelen Anchor Brewing Company-t. A főzde ma is létezik és többek között a modern kézműves sörök születéséért felelős.
A kézműves sörök névtelen bölcsője
Fritz Maytag első éve az Anchor Brewing igazgatói székében nem éppen nyugodt sörözésekkel telt. Hamar kiderült, hogy bármennyit is költött a gyártásra és a reklámra, főzdéje nem fog túlélni aktuális formájában. És jobb, ha tudod, hogy nem fukarkodott saját pénzével. Olyannyira, hogy hamar a csőd szélére sodorta magát.
Elpazarolt vagyonok és egy életképtelen vállalkozás. A legtöbben valószínűleg ezen a ponton adták volna fel a dolgot. De nem egy Maytag. Ez az akadály csak belobbantotta ambícióját és Fritz innovatív megoldások után kezdett el nézni. De először meg kellett ismernie pontosan mit is gyárt vállalata.
Családja tehát nem nézte jó szemmel, hogy tehetséges fiuk egy olyan alantas elfoglaltságot választott magának, mint a sörfőzés. A harmadik Maytag viszont hajthatatlan volt. Még azután is, hogy az egyre nagyobb befektetések ellenére is üzemének értéke rohamosan csökkent tovább. Hamar bebizonyosodott, hogy a vér nem válik vízzé – akárcsak a sör – és innovátor vénáját felhasználva Fritz egy újfajta termék bevezetésére tette fel magát.
Egy forradalom kezdete
Az új sör népszerűsége megkérdőjelezhetetlen volt, így Maytag megkezdte a régi-új típusú sörök bevezetését. 1972-ben megjelent az Anchor Porter, ami az első fekete sör volt Amerikában a szesztilalom óta, majd három évvel később előrukkoltak a Liberty Ale-el. Ez volt a modern India Pale Ale prototípusa, avagy a kézműves sörforradalom elsőszámú harcosa, avagy az IPA.
Szokatlan söreik gyorsabban és nagyobb iramban terjedtek el, mint azt bárki gondolta volna és a bennük rejlő lehetőséget vállalkozó szellemű sörrajongók is elkezdték felismerni. A craft beer – amit ekkor még nem így hívtak – egy szűk réteg hobbijává vált. A kilencvenes évekre néhány hobbistából sikeres vállalkozó lett és új kisüzemi főzdék jelentek meg a piacon. Először csak Kaliforniában, majd az USA legkülönbözőbb államaiban, a kétezres évekre pedig komplett forradalommá nőtte ki magát a kezdeményezés.
És, hogy mi történt mindeközben Fritz Maytag-el, és miért nem hallani többet főzdéjéről, mikor nekik köszönhetjük a kézműves sör forradalmat, mint olyat?
A válasz egyszerű: Fritz sosem szegte meg családjából hozott elveit. Mégpedig azokat, miszerint egy kisüzemi gyártónak két dolgot kell mindig megőriznie: függetlenségét (a kommersz márkáktól) és a minőséget a mennyiséggel szemben. Éppen ezért, még amikor megtehette volna sem bocsátotta tőzsdére a cégét és a 70-es évekbeli nagy átalakulás óta ugyanabban az épületben üzemel az Anchor Brewery. Ráadásul legtöbb sörük máig az eredeti címkével és receptúra alapján készül. Mi ez, ha nem a kézműves sör esszenciája?
Az Amerikából elindult mozgalom a kétezres évek végén kezdte el megvetni lábát az öreg kontinensen. Azonban a közhiedelemmel szemben az Európai sörforradalom nem nyugaton kezdődött.
Meglepődnétek, ha azt mondanánk, hogy a kézműves sörök térhódításában Budapestnek elengedhetetlen szerep jutott? Sorozatunk utolsó fejezetéből mindenre fény derül!
Képek Fritz Maytag-ről:
sanfranpsycho.com
calisphere.org