A legjobb sztorik így kezdődnek: „amikor a kocsma felé menet…” Azért azt nem mondjuk, hogy a legjobb filmek is, de annyi biztos, hogy kedvenceink közül elég soknak központi eleme a sörözés. Bár ez lehet, hogy csak szakmai ártalom.

Jobban belegondolva, a kényszerszünet alatt talán több piás filmet néztünk a kelleténél. De mindegy is, mert az Élesztőben mi úgy tartjuk, nem létezik olyan, hogy időpazarlás. Csak rossz nézőpontok vannak. Például az a hatvankét film, amit sörözés közben néztünk, igazából csak kutatómunka volt.

Méghozzá azért, hogy összerakjuk ezt az ötös kocsmázós listát. Egyet elmondhatunk elöljáróban: a Másnaposokat nem fogjátok megtalálni köztük.

Sörgyári capriccio

Kezdjünk egy régi klasszikussal, nem is olyan messziről. A legendás Bohumil Hrabal regényét a legendás Jiří Menzel vitte filmre 1980-ban és ezzel olyan kultikus figurákat szabadított a világra, mint Francin, a kisvárosi sörfőzde visszafogott, pedáns gondnoka, vagy a legnyugodtabb beszédhangján is torkaszakadtából ordító Pepin bácsi és persze Maryska, a cserfes kocsmáros lány, aki húzóra issza a korsó söröket. Cseh sörromantika, amiben tulajdonképpen nem történik semmi, mégis mindent elmond, ami fontos. Például azt is innen tudjuk, hogy aki unatkozik, vásároljon mosómedvét.

Egy korsó Pilsnert, természetesen húzóra

Törzsvendég

Mindjárt teleportáljunk tovább a kézműves sörök szülőhazájába, Amerikába, de maradjunk meg a legendás íróknál. Az életművész-alkoholizmus terminusát maximálisan kimerítő Charles Bukowski életén alapuló film nyitójelenetében félholtra agyalják egy kocsma mögötti sikátorban az író alteregóját játszó Mickey Rourke-ot. A következő jelenetben pedig másnap reggel biceg a pult felé. „Egy sört!”

A Törzsvendég azonban nem (csak) az alkoholizmusról szól. Sokkal inkább a szerelemről. Címszereplőnknek ugyanis három szerelme van: a pia, az írás és egy piás csaj, akivel részegen, kukoricalopás közben kavarodott össze. Legjobban mégis ő maga mormogja össze a lényeget az ominózus összeverés másnapján: „Néhány ember sosem őrül meg. Milyen borzalmas életük lehet.”

Igazából mindegy, csak ne hagyd abba. Csak viccelünk. Whiskyt, duplán, jég nélkül!

Félelemben élni

Újabb utazás következik, ezúttal ismét a földteke túloldalára, egyenesen a kenguruk földjére. A filmről azt kell tudni, – már önmagában is ígéretes címe mellett – hogy kegyetlen jelenetei miatt Magyarországon be sem mutatták a hetvenes években. Az első Rambo film rendezőjének korai műve az ausztrál sivatagban, pontosabban az outback egy kis bányászvárosában játszódik, ahol egy szabály uralkodik mind felett: sosem utasíthatsz vissza egy sört. És persze, ha már egyszer meghívtak, a következő kör a tiéd, és hidd el, újra vissza fognak hívni. Meg újra. Meg újra. Egy másik fontos trivia, hogy összesen 107 alkalommal húznak meg italt a filmben. Legalábbis mi így számoltuk, mondjuk, az utolsó néhányra már nem emlékszünk pontosan. És egy figyelmeztetés: ha szereted a kengurukat, lehet jobb, ha ezt a filmet kihagyod.

Bármilyen ale jöhet, csak az a lényeg, hogy hívd meg rá a haverokat is

Green Room

Ha az előző állomás nem rémített volna meg eléggé, ez garantáltan meg fog. A már untig ismert felállás: egy lecsúszott punk bandát helyettesíteni hívnak egy kisvárosi kocsmába, ami kiderül, hogy skinheadek irányítása alatt áll. Önmagában sem szerencsés helyzet, de amikor a srácok véletlenül szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, éjszakájuk egy rossz hakniból hamar grindcore-rá válik, a szó legszorosabb értelmében. Bár a kocsmázáshoz tuti nem hozza meg az ember kedvét, az is biztos, hogy mi nem sok filmet láttunk, ahol ennyire érzékletesen és szemeltakarósan jelenik meg narratív céllal az erőszak. Az alakítások és a zseniális rendezés nélkül csak egy újabb hentelős horror lenne. Így viszont láthatjuk Charles Xaviert, (vagy Jean Luc Picard-ot, ahogy tetszik) mint a legfélelmetesebb skinhead, akivel sosem akarunk találkozni.

Vodkát, a film bemutatója után egy évvel, tragikusan elhunyt Anton Yelchin tiszteletére. Csak ne felejtsd el magas pohárba tölteni, nehogy kilögyböld!

Világvége

Mi más lehetne az utolsó tétel listánkon, mint egy apokaliptikus kocsmatúra-film?

A Haláli hullák hajnala (borzalmas magyar címmel) és a Vaskabátok után ez a film zárja Edgar Wright „Cornetto trilógiáját”, aminek azért ez a neve, mert az egyetlen összekötő elem a filmekben az a bizonyos jégkrém. Na jó, meg a sör és két főszereplőjük és persze, hogy mindhárom film egy-egy zseniális műfajparódia. Ebben épp a katasztrófafilmek és az inváziófilmek keverednek össze egy haveri sörözéssel. Amikor egy ötfős baráti társaság húsz évvel meghiúsult középiskolai kocsmatúrájuk után összejönnek, hogy teljesítsék a tizenkét sörözőből álló legendás túrát, váratlan események szólnak közbe terveiknek: a robot-apokalipszis.

Egy korsó sört minden alkalommal, amikor a fiúk új kocsmába lépnek be.

Képek forrásai: 

Sörgyári Capriccio – pim.hu
Törzsvendég – movie.hu
Félelemben Élni – mafab.hu
Green Room – rollingstone.com
Világvége – port.hu